Na, tegnap este voltunk falat mászni. Illetve csak félig, mert csak addig sikerült feljutni a legnehezebb szakaszon. (de kondi utána voltam, csak a fáradság miatt nem sikerült :P)

Aztán elmentünk zip line-ra. Felmásztam, mert az könnyen ment. Csak lenézni nem kellett volna, mert 100 méter magasból nem olyan jó lenézni (12 méter volt). Aztán kedves segítőm elmondta, hogy ez az első napja és hogy egy gyereket már leejtett. Nyilván vicc volt, de azért mikor letekintettem nem mosolyogtam annyira. Aztán 3-ra indultam. És marha jó volt! Kilengtem a tó fölé, aztán Dani lesegített a kötélről.

Másodjára már megemberesedtem, 12 méter nem is olyan magas. Hát újra felmásztam egy ekkora toronyra. Csak annyi volt a cink, hogy pont a lábamnak volt elég hely és lengett az egész. Itt annyi volt a pláne, hogy el kellett ugrani és el kellett kapni egy rudat a levegőben. De nem időztem sokat, elkaptam és még fel is húztam magamat, szóval büszke voltam magamra. Főleg, hogy volt csaj aki 15 percig csak állt fent, hogy nem mer ugrani.

Aztán a végére Darek pajtással felmásztunk egy kötél létrán. Hát nem volt egyszerű feladat, és volt vagy 15 perc mire felértünk, de sikerült és ez a lényeg!

Még egy jó kikapcsolódós szórakozás, amit az itteni segítőknek köszönhetünk!

Vasárnap elmentünk megnézni ezt a helyi nagyon nevezetes és sokak által kedvelt előadást, ami a "Best show on H2O!", legalább is a reklám szerint.

És tényleg jó volt. Vízen kezdődött a műsor, különböző síelési technikákkal. A mezítlábas mutatványok eléggé lenyűgözőek voltak. Aztán persze ugratások rámpákon (motorcsónakkal is), szaltók. Volt egy space shuttle-nek beöltöztetett csónak, amiből előbújt három síző, az eléggé vicces volt. Volt egy vízi bohóc is, de mondjuk az inkább  a gyerekeknek volt, mint nekünk érett felnőtt közönségnek. A vízi szekció legjobb része az volt, amikor előhozták a flyski-t, ami gyakorlatilag a vízi jetpack, amit úgy kell elképzelni, hogy egy csővel egy jetskihez van kötve a szerkezet, és a srác lábán pedig egy deszkából ömlik ki a víz, a nagy nyomás pedig felküldi a levegőbe. Itt aztán szaltók, merülések és pörgések szórakoztatták a közönséget. Ez az, amire egyértelműen mondta mindenki, hogy kipróbálná. Amúgy az egész vízen játszódó show úgy volt beállítva, mint ha egy forgatáson lennénk és különböző nagyobb filmes témákon mentünk végig pl.: James Bond, Back to the Future.

Ez után egy kis szünet következett, amikor is minden féle kacatot és világító cuccost lehett vásárolni.

Szünet után egy kis gömbbe zárva motorosok mentek körbe-körbe, ami mondjuk látványos volt, de nem ez volt a show legjobb része.

Őket követte egy ázsiai csapat (két nő és egy pasi), akik különböző trükköket hajtottak végre a levegőben. Már mint a nők, mert a pasi csak a hátára feküdt és lábával / kezével tartotta a magasban őket. Jó volt, érdekes volt, legalább láttunk ilyet is.

Őket követte TJ, aki már volt itt a táborban is egy rövid előadás erejére. Unicycle, zsonglőr trükkök és a világ legkisebb embere trükköt láthattuk tőle és fiától.

Aztán megérkezett, legalább is számomra, az est fősztárja. Dieter Tasso. Európai származású, jó vágású úriember, aki szintén zsonglőrködött különböző tárgyakkal, kalapok, teás csészék. De ami igazán jó volt, azt a dumája. Szeretni való volt, jól megírt és még így is, hogy kb 1000szer adta már elő, nem volt érezhető rajta az unalom jele. Az est mondata: If you like it, I'll do it again!

Szóval az éjszaka jó telt, és vidáman hagytuk el a helyet. Ha valaki itt jár, mindenképp nézze meg!

Wisconsin folyó felső részén tettünk hajós kirándulást.

És brutálisan jó volt!

A hajó lassan ment, Lyndsay kapitány kormányozott, Sam pedig mesélt. Különböző szikla formációk mellett haladtunk el, mindegyiknek meg volt a maga kreatív neve.

Talán a legérdekesebb dolgok ezek voltak:

Minden fa fajta, ami megtalálható Wisconsin államban, meg található a Wisconsin folyó környékén.

Az egész part szakasz, ami mellett elhaladtunk egyetlen ember tulajdona volt régen, aki megelégelte, hogy turista szállók épülnek és ez a természet rovására megy. Szépen lassan felvásárolta ezeket a helyeket és lerombolt mindent, helyükre pedig fákat ültetett. 

Az összes szikla elnevezése egy fotográfus nevéhez fűződik.

Kétszer álltunk meg, hogy egy rövid túrát tegyünk. Először a "Boszorkány szakadék" keskeny ösvényét jártuk végig. Gyönyörű volt, ahogy fölénk emelkedtek a sziklák, vagy éppen alattunk mélyen futott a víz.

Második megálló során több szikla formációt tekintettünk meg, meg volt egy rész, ahol egy kutya ugrott át két szikla között.

A túra 2 órán át tartott, de végig élveztem, annyira gyönyörű volt a hely és nagyon sok információval elláttak minket!

Ez is egy parkocska, ahol lehet szórakoztató dolgokat csinálni.

Van egy darab hullám vasút, de ez is jól ki van alakítva, kétszer megérte felülni rá. Aztán van egy log ride, ami során kis csónakba (farönk) ülünk és körbe csónakázunk a hely körül, két nagyobb csúszással. Ez annyira tetszett, hogy 6 alkalommal mentem végig a pályán.

Aztán minigolfoztunk. Ebből van 5 különböző pályájuk, de mi csak egyet próbáltunk ki (azért ez annyira nem kötött le).

Végezetül egy kis dodzsem a vízen.

Összesen 3 órát töltöttünk el, de ennyi elég is volt. Jó volt a hely, de inkább a minigolf szerelmeseit köti le jobban.

Szerdán 31 fok meleg volt (végre) és meló után elmentünk medencézni egyet. 2 és félórát töltöttünk ott. Lebegtünk a vízen, kosaraztunk, víz alatt fényképezkedtünk / videóztunk. Aztán napoztunk egy kicsit, visszamentünk újra. Régen volt ennyire laza egy délutánom. Nem kellett sehova készülődni, nem volt vacak az időjárás.

Aztán elmentünk vacsorázni, majd bicajra pattantunk és elmentünk közeli kis tóhoz (Mirror Lake). Maga a part ahol voltunk nem volt nagy, de 8an elfélrtünk kényelmesen. Volt pad, csónak homokos part. Már csak egy jó sör hiányzott és még tökéletesebb lett volna.

Onnan pedig visszakerekeztünk, hogy pénzt vegyünk magunkhoz és tényleg igyunk egy jól megérdemelt sört a padoknál.

Az eddigi legjobb délutánom volt itt!

Hát félelmetes volt. Legalább is egy-két része.

Na szóval ez egy vidám / aquapark, ami el van látva minden látványossággal. 6 hullánvasút, 5 gokart pálya és megannyi vízi csúszda. Hullámvasútból 3ra ültünk fel. Kezdtük a leggyengébbel aztán a legkomolyabb már 360 fokban át is forgatott minket. Azt azért tudni kell rólam, hogy életemben nem ültem még ilyesmin, de videót készítettem róla, mert az menő. (Amit nem mutatok meg mert végig sikítom)

Gokartok azok ilyen tingli-tangli vackok. Inkább a látványosság a céljuk és nem a versengés, persze azért az is volt egy kevés, de nem igazán repesztenek szegény masinák.

Posszeidon isten haragját is megtapasztaltuk, aminek során 3 méternél magasabb hullám kapott fel minket a medencében és rakott le 8 méterrel arrébb. Aztán kipróbáltunk még 4-5 csúszdát, matraccal, gumi csónakkal és szabadeséssel. Talán ez utóbbi volt a legizgalmasabb, hiszen alig hogy elindulsz már esel is le és a 15 perces sorban állást letudod 10 másodperc csúszással.

Jó lenne ide is visszajönni még egyszer, hiszen sok mindent nem tudtunk kihasználni, mert átlag 40 percet sorban állni a jobb dolgokra.

Egyik reggel elmentünk Lake Deltonra, hogy kipróbáljuk a vízisízést. Illetve én a wakeboardot próbáltam ki.

7:45kor kisbuszba ültünk 3 lelkes új zélandival és levittek minket a tóra. Felvettük a mellényeket aztán felosztottuk a 11 embert (water ski, wakeboard, kneeboard).

Jack volt a kapitányunk Zaneta, Gosia, Jakub és jó magam pedig a lelkes vállalkozók.

Egy pár gyors kanyar után felcsatoltuk Gosia lábára a deszkát, vízbe dobtuk és indulhatott is a móka. Elsőre sikerült felállni a deszkára és mindannyian úgy voltunk vele, hogy ez gyerek játék. Aztán jött Zanetta, aki kisebb esésekkel, de egész ügyesen állt a hullámokon. Aztán elszabadult a pokol, jött Jakub. 7 próbából egy se jött össze neki.

Végül következtem én. Amúgy se vagyok nagy víz imádó de mondom ez úgy is fun, meg csak állni kell egy deszkán, mi abban a nehéz? Hát én biztos vagyok benne, hogy Jakub esdekelése megátkozott, mert nekem se sikerült egyszer se felállni. Illetve egyszer már kezdtem kiemelkedni, de akkor meg annyira örültem neki, hogy elfelejtettem mit is csinálok.

Az a lényeg, hogy jól éreztük magunkat és végre a lányok is tudnak miért cikizni minket. 

Még egyszer levisznek minket, de akkor már a kneeboard lesz a cél, hogy azért siker élmény is érjen!

200.000 fős település, két tó közé szorulva. Gyönyörű!

Bár az időjárás nem volt a legjobb, azért sikerült eljutni a városháza tetejére, hogy körbe nézzünk a városon. Maga az épület 4 szárnyból állt, ami kisebb eltérésekkel ugyanúgy nézett ki. Kis liftezés és csigalépcsőzés után kijutottunk a tetőre, illetve a búra közepére, de annyira pont magasan voltunk, hogy elnézhessünk a város felett. A kilátás szép volt, csak kár, hogy be volt borulva az ég és 5-6 építkezés kicsit torzított a látványon.

Pont valami ünnepség volt a városháza körül. Sátrak portékákkal, ételekkel, italokkal és művészeti kiállításokkal várták az odatévedőket. Ez lényegében semmiben nem különbözik az otthon megtalálható fesztiváloktól.

Ami nagyon tetszett, az az egyetemi rész. Itt kollégiumok nincsenek csak "albérletek", illetve ugye az itt szokásos alfa gamma omega házak voltak megtalálhatóak. De ezek nagyon hangulatosak voltak és nagyon különbözőek. Valamelyik szét akart dőlni, valamelyik meg olyan volt, mint egy palota.

Láttuk a helyi középiskolát és meg kell mondjam otthon is nehezen lehet találni ilyen szép épületet. 

És a legjobb az egészben az volt, hogy az utazást a tábor állta, reggel 10:00kor indultunk és 18:30kor vettek fel minket.

Hát ez is izgalmas volt, kicsit belekóstoltunk Amerikába.

Felszálltunk, 2 dollár volt a jegy, amihez megjegyezte a sofőr, hogy 2 órán keresztül bármelyik járaton használhatjuk. Azért ez nem mindegy, Fehérváron is elférne egy ilyen.

Utazó közönség. Hát színes volt a társaság. Volt egy utas, aki tolókocsiban utazott és körülbelül úgy nézett ki, mint akit ott felejtettek és meghalt. De mikor megszólalt, hogy ő itt le akar szállni, megnyugodtunk, hogy csak szundított egyet. Aztán volt egy pacák, aki nem sokat fogott fel a környezetéből csak nézett ki bambán a fejéből. Voltak olyan méretes személyek, hogy a folyosón úgy kellett átpréselniük magukat ('murica). De talán a legundorítóbb az volt, mikor egy kis család leült elénk és az anyuka a kislánya pattanásait állt neki nyomkodni előttünk.

Persze Botival mi ezt végig kommentáltuk és nem zavartattuk magunkat, hogy magyarul arról beszélünk amiről és akiről csak akarunk. Végül odaszólt az egyik utas, hogy ugyan már mi milyen nyelvet beszélünk, honnan jöttünk Albániából? Hát majd nem, de segítségére sietett egy másik utas, hogy biztos nem portugál vagy spanyolok vagyunk, mert ő azt értené. Na aztán ők ketten egymásra találtak és mindent elmeséltek a múltjukról.

Érdekes buszút volt, legalább ilyet is láttam és új embereket ismerhettem meg.

Szombaton elmentünk Best Buyba, mert Botinak notebook kellett én meg néztem egy GoPro-t.

Hatalmas volt a hely, körülbelül egy Auchan méretű áruházat kell elképzelni, de csak elektronikai cikkeknek.

Notebook standok úgy néztek ki, hogy minden márkának meg volt a sajátja. Egyértelmű volt, hogy mi merre van, melyik gyártót hol találjuk. 5 ember várta azt, hogy segíthessen nekünk (csak a notebook-nál).

Tv-nél hasonló volt a helyzet, mindenkinek meg volt a külön fala, sora mondjuk azért brutális látni 65" és nagyobb készülékeket karnyújtásnyi távolságból.

Telefonoknál ami kiemelkedett az a Samsung stand volt. Egy részen csak Samsung telefonok voltak, semmi más. Természetesen Samsung promoter is volt, ahogy illik.

Aztán a GoPro. Megkérdeztem hol tartják, megmutatták én meg közöltem, hogy a neten látott csomagot szeretném megvásárolni (black edition + 16 gig + the frame mount + táska). Persze ez nem volt elől, de mivel a honlapjukon szerepelt, ezért készségesen elkezdték összeszedni nekem a dolgokat. Aztán eszükbe jutott, hogy a raktárban lehet, hogy van összekészített csomag is. És volt! Utána még választottam pár kiegészítőt. Türelmesen megvártak, majd mikor végeztem odakísértek egy üres kasszához, és fizethettem sorban állás nélkül.

Tiszta, igényes kialakítású és vásárló központú hely, ezt is kihúzhatom a listámról!