Hát ez is izgalmas volt, kicsit belekóstoltunk Amerikába.

Felszálltunk, 2 dollár volt a jegy, amihez megjegyezte a sofőr, hogy 2 órán keresztül bármelyik járaton használhatjuk. Azért ez nem mindegy, Fehérváron is elférne egy ilyen.

Utazó közönség. Hát színes volt a társaság. Volt egy utas, aki tolókocsiban utazott és körülbelül úgy nézett ki, mint akit ott felejtettek és meghalt. De mikor megszólalt, hogy ő itt le akar szállni, megnyugodtunk, hogy csak szundított egyet. Aztán volt egy pacák, aki nem sokat fogott fel a környezetéből csak nézett ki bambán a fejéből. Voltak olyan méretes személyek, hogy a folyosón úgy kellett átpréselniük magukat ('murica). De talán a legundorítóbb az volt, mikor egy kis család leült elénk és az anyuka a kislánya pattanásait állt neki nyomkodni előttünk.

Persze Botival mi ezt végig kommentáltuk és nem zavartattuk magunkat, hogy magyarul arról beszélünk amiről és akiről csak akarunk. Végül odaszólt az egyik utas, hogy ugyan már mi milyen nyelvet beszélünk, honnan jöttünk Albániából? Hát majd nem, de segítségére sietett egy másik utas, hogy biztos nem portugál vagy spanyolok vagyunk, mert ő azt értené. Na aztán ők ketten egymásra találtak és mindent elmeséltek a múltjukról.

Érdekes buszút volt, legalább ilyet is láttam és új embereket ismerhettem meg.