Világ és Pite

Amerika

Világ és Pite

Amerikai utazásom összefoglalása, amire remélhetőleg lesz időm és nem csak feleslegesen csináltam meg a blogot.

Friss topikok

  • Vin(ent: Végre lehet commentelni, yaaay. Nem is szeretsz te karaokézni, nem versz át minket. (2014.07.11. 17:19) Karaoke
  • PiteQT: A walmart kb. olyan mint a metro. Minden nagy tetelben veheto. Mondjuk nincs logika az elrendezes... (2014.06.10. 18:50) Kultúrsokk

Címkék

5hourswaiting (1) 820 (1) adventuretime (1) awesome (1) balloon (1) beer (1) berlin (1) bier (1) bike (1) breakfast (1) brötchen (1) Budapest (2) buf (1) cat (1) chocolate (1) chrysler (1) DCA (1) dozen (1) drawing (1) duna (2) dunkindonuts (1) ends (1) enjoy (1) erasmus (1) exams (1) fake (1) freetime (1) friends (2) fruit (1) german (1) germany (2) germersheim (1) glasses (1) goodbye (1) gulyas (1) happiness (4) heaven (2) history (1) hollister (1) home (2) hungry (1) iamabitlate (1) icecream (1) icecream! (1) instagram (89) itstoolate (1) keywest (1) killitwithfire (1) lazy (1) liberty (1) littlepieceofheaven (1) love! (1) lumia (1) miami (1) milka (1) munchkin! (1) nature (1) niagara (1) nokia (1) oreo (1) originalpun (1) palament (1) paperbag (1) parlament (1) pizza (1) pplaredumb (1) prague (1) razer! (1) reunion (2) river (1) roadtrip (1) saved (1) school! (1) sexyfoot (1) sleepy (1) snail (1) studying (1) summer (4) summer2014 (1) sun (1) sunglasses (1) sunshine (2) teacher (1) tired (1) titanic (1) toilet (1) travel (2) U.S. (1) unacceptable (1) uni (3) usa (4) usb (1) waiting (1) wall (1) Washington (1) Címkefelhő

Lakás, ház, kégli

2014.11.07. - PiteQT Szólj hozzá!

Szóval a hely, ahol lakom.

 

Gyakorlatilag egy két szintes társasházban van egy "kis" szobám. Alagsorban négyen laknak, földszinten 8an, 1. szinten egy idős néni meg elméletileg 2 csaj, mi pedig a 2. szintet birtokoljuk.

 

Szóval van egy konyhánk, két fürdőnk és 8 szobánk. A konyha akkora, hogy 4en összehúzva elférünk, mikro nincs, fagyasztó nincs. De legalább még Fehérváron hozzászoktam, hogy a sütőn a gombokat 5 percig kell nyomva tartani, így ez itt nem ért meglepetésként.

 

Az egyik fürdőnk meg annyira nagy, hogy nagyon. De tényleg. Van benne kád, két mosdó kagyló, bojler, mosógép, wc, bidé, de a legfontosabb, hogy van terasz ajtó. Így reggel, hogy ha ahhoz van kedvem, hogy gyönyörködjem Germersheim tájában munka végzés közben, simán megtehetem.

 

Mondjuk az már necces, hogy meleg víz mennyire van.

 

Másodjára fürödtem és minden azt előírásoknak megfelelően hajtottam végre: vetkőzés, meleg víz, test bevizezése és végül szappanozás. Ez mind szép is jó mert most már felvittem magamra a megfelelő mennyiségű tisztítószert, már csak le kellett mosni. És itt került egy kis gikszer a rendszerbe. Bojler láng nincs, meleg víz elfogyott. Hosszas tűnődés és még tovább tartó bátorság gyűjtés után végül lemostam magamról (úgy ahogy) a tusfürdőt. Azóta nem is fürdök ott, és nem is tervezek.

 

Így marad a másik fürdő, ahol egy zuhanyzó, két mosdó és wc várja a lakókat. Azért is jó mondjuk itt elvégezni a dolgunkat, mert a szembe levő falon közben szemezhetünk magunkkal. De legalább normálisan szabályozható meleg víz folyik minden csapból.

 

És a szobám:

 

18 négyzetméter, szekrény, komód, asztal, kis asztal, éjjeli szekrény, szék, ágy, szőnyeg (IKEAban vettem egyet) és csap található benne. A csapot furcsálltam kicsit, de igazából jó hogy nem kell attól tartanom, hogy az egyik lakótársam megorrol rám és esetleg az én fogkefémmel pucolja ki a fürdőt. Ablakomban chili paprika nő és orchidea virágzik. Van kettő terasz ajtóm, amiből egy inkább csak arra szolgál, hogy a fényt engedje be, mert ugyan van rajta kilincs, semmilyen irányba nem nyílik szegénykém. De van teraszom, ahol tud száradni a ruhám, szóval semmiképpen sem panaszkodom.

 

De szerintem ennyi elég is arról, hogy milyen helyen lakom.

 

Ja nem! A legfontosabb, hogy nincs net, illetve nekünk kellene rendelni, amit elméletileg az egyik szintlakó meg is tett, amint beköltözött (utánunk három nappal), gyakorlatilag 4 hete nem érkezett szakember és úgy vélem még 2 hétig nem is fog. De ez csak egy megérzés.

 

Szóval majd ha lesz net, lesznek képek is, addig meg meg kell erőltetniük a szemüket azoknak, akik olvassák ezeket a sorokat! 

Út Németországba

2014.10.29. - PiteQT Szólj hozzá!

Na egy kis Norbi update, de ne féljetek nem kell mozogni. 

 

Mint látjátok a humorom (akár csak a nyelvtanom és a helyesírásom) továbbra is jó. 

 

Szóval röviden az idevezető útról: 

 

Vásárnap este elhagytam a világ közepét, hogy Szombathely felé vegyem az írányt. Körülbelül két és fél óra alatt le is értem, az utat leginkább is az út építkezések hosszították, ami nem baj, mert 2 év múlva lesz minőségi, használható autó út 2 hónapig. 

 

 Egy éjszakát eltöltöttem Veráéknál, aztán hétfőn hajnalban útnak indultunk. (kb. 8kor) Meglepődtünk, hogy milyen gyorsan elértük az országhatárt és hogy közben egy benzinkút se volt. Se baj, megálltam tankolni az első Nonametm helyen. Matrica pipa, tiszta szélvédő pipa, minőségi benzin pipa (…).  

 

Szóval kipróbáltuk az Osztrák autópályákat és meg kell hagyni szeptember óta nem változtak. Lehet haladni, a környezet mesés, a többi autós nem evett bolondgombát. 267 kilométer után megálltunk egy pihenő helynél, hogy elfogyasszuk az első szendvicseket. Természetesen jó magyar módjára rántott húsosat ettem, mert ugye kiránduláson azt illik. Hát mit ne mondjak, gyönyörű volt a megálló. Na jó inkább a körülötte levő erdős dombok, a tiszta ég és a legelők. Azért 3 hónap amerikai meló után találtam néhány kifogásolni valót a helyi mellékhelység tisztaságában, de hát egye fene piszoár az piszoár. 

 

Tovább indultunk és meg se álltunk egészen az első sorompóig. Meglepődtünk kicsit, hogy miért is van ez itt, de hát mindenki sorba állt, mi se maradhattunk ki, kipengettük a 8 eurót, aztán már mentünk is tovább.  

 

És jöttek az alagutak. De nem akkorák, amiket kiskorunkban a homokozóban építettünk kis kezünkkel, hanem több kilométeres, szűk, sárga fénnyel megvilágított csodák. 

Még volt egy kapu, még több alagút, Tirol aztán Németország. 

 

Kezdődhet a száguldás! 

 

Ja hogy csak 120al lehet a korlátozás miatt? Pedig az 1.4es Thalia tépte volna az aszfaltot, de hát nincs mit tenni. Hiába az ingyen autópálya, bizony több sebesség korlátozó táblát lát az ember, mint Milka tehenet. De viccet félre téve, nagyon rendben vannak az utak, az emberek korrektek rajtuk és a sebesség korlátozástól is nagyon jól lehet haladni, kétszer volt araszolás sávkorlátozás miatt, de annyi bőven belefért. De talán, ami a legmegdöbbentőbb volt, az az, hogy még azok is, akik gyorsabban mentek a megengedett sebességnél, nem lépték át azt 10km/h-nál többel. 

 

Aztán megálltunk tankolni. Szerencsére a Nonametm benzin elfogyott, mert bár én nem nagyon értek ahhoz, hogy mi hajtja a gőzhajót, de hogy dombot mászni nem nagyon tudott a kocsi, míg nem került bele a következő adag üzemanyag, az is fix. De aztán kapott a motor egy kis Shell nyalánkságot, én meg egy Redbullt és már szárnyaltunk is tovább. 

 

Ha jól emlékszem a tankolás előtt megálltunk még egyszer ebédelni, aztán nekem a Redbull miatt meg kellett állnom egy gyors természetlátogatásra. De milyen jól tettem, mert 70 cent volt, amiből 50et visszaadtak kávé kupon formájában. Amit nem iszok szóval annyira nem is jártam jól vele. 

 

Na de a fun csak itt kezdődött, nem tudtuk elérni a bácsit, akinek a lakását béreltük. Illetve elértünk valakit, aki azonban közölte, hogy a rossz számot hívtuk és nem tud rólunk. Szóval attól tartva, hogy a kocsiban kell tölteni az estét tovább indultunk. 

 

Aztán 11 órával és 865km később oda is értünk. 18:30, ház megtalálva, kocsi leparkolva, bácsi nem elérve. Hát benéztünk a házba, szerencsére találkoztunk Noammal, aki meginvitált bennünket egy teára és adott egy telefonszámot. 6szor hívtam, semmi válasz, majd odanyújtottam a telefont Verának, hogy 7jére majd biztos jó lesz. Hát jó is lett, bácsi kicsit megilletődött, hogy ennyire elfelejtett bennünket, de hát na, van ilyen. Mire ideért, már Johannát is megismertük szerencsére és kisegített minket Herr Herzog dadogós németével. 

 

Aztán megkaptuk a szobánkat. Természetesen az enyémben szekrényes és komódon kívül semmi nem volt, ezért nem volt mit tenni, kellett egy másik szobából hozni. Aminek az lett a vége, hogy lett íróasztalom, ágyam, székem, éjjeli szekrényem és kisasztalom. Másnak meg ezek a dolgok rejtélyes módon eltűntek a szobájából. 

 

A cipekedés már nem okozott gondot, a kipakolás meg annyira se. 

 

Na, ez már így is hosszú, következőben majd leírom a házat, aztán emberek és egyetem. Na meg lehet, hogy elfér majd egy, milyen a nagyvilágban egyedül élni írás is. 

Címkék: instagram

Címkék: instagram

Címkék: instagram

Címkék: instagram

süti beállítások módosítása