Hogy milyen volt? Hatalmas!
Hihetetlen érzés az, hogy sétálsz az utcákon és csak házak vesznek körbe. De még ha házak lennének, de ezek felhőkarcolók, egyik nagyobb, mint a másik.
De az utcák tiszták, tényleg minimális szeméttel találkoztam csak és az is inkább csak a mekik környékén. Nincs tömeg nyomor az utcákon és tiszta a levegő.
Mondjuk majd nem minden sarkon kéregetnek, de ez se zavaró annyira.
Megérkeztünk vasárnap este, lepakoltunk és megfürödtünk. Aztán belevetettük magunkat az éjszakába. 5 percre laktunk a Grant Parktól. Dermo szólt, hogy készüljek fel. De erre nem lehetett. Kiértünk a parkhoz és amikor balra néztem ott meredeztek kivilágítva azok a csodás épületek. És tényleg azok voltak. Lélegzet elállító. Aztán leültünk a Buckingham Fountain mellé. Szólt a zene, fény játék és nyugalom. Fél óráig ültünk, beszélgettünk próbáltuk magunkba szívni a várost. Aztán sétáltunk kicsit, kerestünk egy üzletet ahol volt sör. Az eladó azt mondta, hogy hajnali 2ig lehet inni az utcákon. Mi azért megkérdeztünk egy helyi tagot, hogy mi is a helyzet. Ő azt mondta, hogy a fű ami a kezében van tízszer olyan illegális, mint a sörünk, meg ameddig nem ordibálunk és nem okozunk bajt, addig jók vagyunk csináljunk bármit is. Szóval elbujtunk egy parkban és elfogyasztottuk. Ahol odajött hozzánk egy tag, hogy nem gond-e, ha előre kiteszi nekünk a pénzt, majd mikor meglepődve tapasztalta, hogy 5 srác ül a sötét parkban és egyiknél sincs fű, ajánlatot tett, hogy vehetünk tőle. Élménynek ez se volt utolsó.
Hétfőn kezdtük az igazi túrázást. Először felmentünk a Sears (Willis) Tower tetejére. 103 szintet 1 perc alatt tettünk meg! Előtte volt egy kis információ szolgáltatás (16100 festett ablak van és 3-4 hét lemosni mindet, 6 automata géppel), meg láttunk egy rövid filmet a torony történetéről. Mikor felértünk elállt megint csak a lélegzetem. Csodás látvány, ahogy végig nézel az egész városon és a magasnak hitt épületek eltörpülnek a lábaitt alatt. És szó szerint a lábaid alatt, hiszen a "Skydeck"-re lépve a város fölött áll az ember. 1 óra után lejöttünk a magasból és folytattuk utunkat. Visszamentünk, hogy megnézzük a Buckingham Fountaint reggeli fényben is. Ekörül eléggé befelhősödött és a szél is elkezdett fújni, de elindultunk a Millenium Park felé. Ahol elkapott az eső, de szerencsére menedéket találtunk az egyik parkolóház bejáratánál. 1 óra kényszer pihenő után elegünk lett és elindultunk kaját keresni. Miller's Pub. Kissé sötétített, fényképekkel tele aggatott hely (különböző helyi hírességek). Aztán leültünk és rendeltünk 1 kólát és mellé egy hamburgert. Ha ettetek már jó hamburgert, felejtsétek el hogy jó volt. Szorozzátok meg 10el és akkor a közelében vagytok annak, amit mi ettünk. A saláta, paradicsom külön szolgálva, sült krumpli, szelet kovászos uborka és egy kevés saláta öntettel. Miután jól laktunk és az idő is kitisztult visszamentünk a parkba. Baboltunk egyet, ahogyan azt illik. A bab után úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a parton. Leértünk a Michigan tóhoz, és nem hittem volna, hogy Dermonak megint igaza lesz, de az egész inkább olyan, mint egy tenger. Nem látszik a másik part, de erre még visszatérek. Egy kicsit hosszabb séta után elértünk az obszervatóriumhoz és akváriumhoz. És ráláttunk a város nagy részére. Messziről legalább olyan csodálatos, mint közelről, talán a tóval együtt még szebb látványt nyújt. Itt is elücsörögtünk, beszélgettünk aztán vissza sétáltunk a szálláshoz, fürdés és 19kor indulás. Metrora szálltunk utaztunk 20 percet, leszálltunk és elindultunk. Na persze nem céltalanul, hanem egy kocsmát kerestünk, ahova Matus (aki 20 éves) is bemehet. Előtte azonban megálltunk hot dogot enni. 3,30$ de úgy teli pakolva, hogy öröm volt nézni. Na meg megenni is. Aztán sikerült megtalálni a helyet is, ahol tudtunk sörözni. Hangulatos hely volt ez is, közel az egyetemista részhez. 10$ volt a kancsó sör, aminek mi örültünk, hiszen Wisconsinban 11 volt ugyan ez. Csak ott nem járt mellé ingyen pop corn, se ingyen vacsora! Mert azt is kaptunk. Igaz mac & chesee volt, ami gyakorlatilag sajtos tészta, de ki ne örült volna neki. Matus meg ingyen kólázhatott. (haha) 4 kancsó sör, 6 adag pop corn után visszaindultunk, hogy kialudjuk a nap fáradalmait.
Kedd. Rutin ugyan az, reggeli, wc, gyülekező a várakozóban. És irány a város másik része. Út közben találkoztunk Franklinnel, a helyi veteránnal, aki 30 perccel szóbeli túrát tartott nekünk, cserébe 5 dollárt kért fejenként. És megérte, jobban átláttuk a várost, tudtuk mi merre van. Nélküle nem jutunk el a Hard Rock Cafeba, az 50ik Mekibe (tényleg az 50ik meki volt) vagy az élettől nyüzsgő Portillo's étterembe, ahol újra hot dogot ettünk és még jobb volt, mint előző este. A hely hangulatos volt nagyon, mint ha az utcán lettünk volna. Itt is tele volt aggatva a hely hírességek fotóival, de a legjobb a Jordan mez volt. Egy gyors hot dog után átmentünk a mekibe egy kis fagyiért. Itt voltak vitrinbe zárva különböző tizedek emlékei. Rubik kocka és a pokémonos gyűjtő kártya mosolyt csalt az arcomra. De nem fecséreltük az időt, lementünk a tenger partra (tudom, hogy csak tó de akkor is). Meg mellet sétáltunk egy kicsit, megnéztük a várost erről az oldalról is. Miután kibámészkodtuk magunkat elmentünk a közelben lévő Navy Pierhez. Ez a kikötő egy része, innen indulnak a különböző túrahajók. Elsétáltunk a végéig és innen is csodálhattuk a várost. Nap sütés, haverok, fanta. Aztán jött az, amire egész nap vártunk. Chicago deep dish pizza. Gino's East. Ketten rendeltünk egy közepes pizzát, az 3 szelet fejenként. De mire a másodiknak a végére jutottam, már tele voltam. Már mikor elénk tették és megcsapott az illat tudtuk, hogy ez valami fenséges lesz. És az volt, sőt pompás és pazar. (tudom ezek a szavak nem illenek íz leírására, de ilyen volt!) Aztán teli hassal felutaztunk a Hancock torony tetejére. 94. emelet, semmi sztori, semmi kép. De nem baj, mert itt van az a látványosság, hogy kihajolhatsz a város fölé. Jahogy 7 dollár? Nem köszi! Gyakorlatilag semmiben nem különbözik a Skydecktől (az árat leszámítva) és még csak nem is sokáig tart a dolog (20mp). De a város megint csak lélegzet elállító volt az esti fényekben. Kigyönyörködtük magunkat és elindultunk vissza. Este pedig búcsút vettünk Dermotól és Matustól, akik New Yorkba repültek.
Szerdán reggel a csapat maradékával kijelentkeztünk, letettük a csomagokat és elindultunk szuvenír vadászatra. Jan vett magának egy melegítő alsót a H&M-ben. Aztán elmentünk a Targetbe, hogy én vegyek egy hordozható hangszórót,de az nem volt amelyiket én szerettem volna, ezért Jan vett magának egy táskát, amiben a fényképezőjét és tabletjét tarthatja. Eljutottunk véletlenül a helyi képregény boltba. Ilyen helyen még sose jártam, sőt ilyen képregények még csak a kezemben se voltak. De élvezetes volt nagyon! Szuvenírt itt vett mindenki, én magamnak egy Adventure Time Muncskin csomagot. Ezek után kajáltunk a mekiben, majd felkaptuk a cuccainkat és elmentünk a buszhoz, ami először Clevelandbe hozott.
Most itt ücsörgünk a váróban. 4:45kor jön a következő buszunk, ami elvisz Buffaloba. Ott megnézzük a várost, majd pénteken elutazunk a Niagara vízeséshez.
Na majd legközelebb!
Közben meg ide is értünk!
