Persze hallja az ember mindenhonnan, hogy mekkora ez az Amerika, mennyivel többen vannak, de ezt meg kell tapasztalni. Mert tényleg sokkal nagyobb és tényleg sokkal többen vannak.

Az autók hihetetlenek, ahogy nálunk minden második egy Suzuki Swift, itt minden második valamilyen 3.0 pick up. A legszakadtabb autók, amiket láttam azok a Ford Interceptorok voltak. Azt hittem, hogy csak a reptér miatt van ez így, de nem az autó pályán, sőt itt a tábor területén is.

Az utak mellett meg teljesen normális kinézetű, környezetbe illő hangfogó falak voltak végig. Lehet, hogy ez hülyeség másnak, de nekem felüdülés volt ezt látni, nem a megszokott zöld-sárga betonelemű torz fogókat. 

Aztán a füvek. Csodálatosak. Az utak melletti házaknál nincs nagyon kerítés, de pontosan lehet tudni, hogy meddig tart a határ, ahol nincs szomszéd, ugyanis mindenhol le van vágva szépen a fű. Szép, zöld, vágott. És tényleg mindenhol. Hihetetlen, hogy mennyire adnak a külsőségekre.

A házakról meg mindenki megtudja mondani, hogy tipikus amerikai házak. Léccel fedve, garázzsal egybe építve, pick up az udvarban. 

Szóval érdekes és egyben izgalmas is volt. Ma még megnézzük még milyen is az a Wallmart, a többit meg idővel majd írom.